A Remete rázós emelkedőit a hátam mögött hagyva, megérkezem a Szekszárdi dombvidék egyik rejtett gyöngyszeméhez a Tringa Borpincéhez. A régi címeres téglákkal kirakott udvarról gyönyörű látvány tárul elém…

Ebben a festői környezetben találkoztam beszélgetőpartneremmel, Matus Ágnessel a borászat egyik tulajdonosával.

Enjoy Szekszárd: Mikorra nyúlik vissza a Tringa borpince története?

Matus Ágnes: 2000-ben még megvolt az ingatlanirodánk, ahová behozták értékesítésre ezt a szélső területet. Kijöttünk, hogy felmérjük és adatokat egyeztessünk. Amikor megláttuk, szerelem volt első látásra. Egy kis utánajárást követően a többi telket is sikerült megvásárolnunk. Így már összesen 4,5 hektár terület állt a rendelkezésünkre, amit a rákövetkező évben, egy nagy földmunkát követően, be is ültettünk kékfrankossal.

E.Sz.: Korábban nem is foglalkoztak borászkodással?

M. Á.: Egyátalán nem. A szüleink, nagyszüleink valamelyest, de csak a saját részükre készítettek bort. A korábbi években más területeken dolgoztunk. Anti ( Gál Antal a borászat másik tulajdonosa, Ágnes párja) mezőgazdasági gépalkatrész vállalkozást üzemeltetett, én pénzügy, könyvelés területén, adminisztratív munkakörben, más-más munkahelyeken töltöttem fiatal éveimet.

E. Sz.: Miért pont a borászat?

M. Á..: Anti a gépalkatrész kereskedelmet a mezőgazdasági szövetkezetekre alapozta, amik az ezredforduló környékén kezdtek tönkremenni. Ekkor jött a telekvásárlási lehetőség, és belevágtunk.

E. Sz.: Ezután az egyik lépés hozta a másikat.

M. Á.: Az elején csak szőlőtermesztéssel és borászkodással szerettünk volna foglalkozni, ám idővel egyre nagyobb igény mutatkozott a borkóstolókra. 2004-ben megépült a ház, ami az elsődleges tervek alapján saját felhasználásra készült, de átengedtük a vendégeink részére, és most vendégházként üzemel.

E. Sz.: Jellemzően az ország mely pontjáról érkeznek a vendégeik, és van-e kiemelt időszak az év bármely szakában?

M. Á.: Az őszi, ami nagyon divatos, főleg a szüreti fesztivál időszaka. A bortúrázók inkább ősszel és télen keresnek fel bennünket, de egész évben az ország minden pontjáról érkeznek vendégeink.

E. Sz.: Kis családi pincészetként indult a borászat. Napjainkban mekkora területen gazdálkodnak?

M. Á.: Jelenleg 7 hektár területen. Egy időben béreltünk is szőlőt, de ma már inkább felvásároljuk a hiányzó mennyiséget, amit Anti igényei szerint művelnek, válogatnak és aztán adnak át a részünkre.

E.Sz.: Milyen szőlőfajták szolgálnak a Tringa borok alapjául?

M. Á.: Főként vörösbort adó szőlőfajták: kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot, de tavaly volt blauburgerünk is. Választékbővítés miatt található még fehérszőlő is, amely egy rizlingszilváni-chardonnay házasításként, Silhuette néven kel életre. A rosé kékfrankosból készül, amiből a fehérborunkhoz hasonlóan szintén egy fajta található. A kínálatunkban a Phaeton és a Diablo ami cuvée, de tapasztalataink szerint a cuvée már nem annyira divatos, mint a korábbi években.

E. Sz.: Az előző évekhez képest volt változás a kínálat terén?

M. Á.: Minden évben van valami kis változás. Mi is próbálkozunk, kísérletezünk újabb fajtákkal, megoldásokkal, ezt jellemzően a Szekszárd fekvésének leginkább megfelelő fajtákkal tesszük. Az idei év újdonsága a Blauburger. Ez egy osztrák eredetű, portugieser és kékfrankos nemesítés útján kapott szőlőfajta. Késői szüretelésű szőlőből készült, nagy tölgyfahordós érlelésű bor. Érett, klasszikus jegyeket tartalmaz. Simasága és kereksége a mindennapok borává teszi.

E.Sz.: Területileg a legnagyobb hangsúlyt a Kékfrankos kapta? Miért pont a kékfrankos?

M.Á.: Szekszárdhoz leginkább a kékfrankos és a kadarka kötődik. A kadarka azonban művelés tekintetében is kényesebb fajta. A kékfrankos választása tehát egyrészt egy biztonsági döntés volt a részünkről, az iduláskor még nem szerettünk volna kísérletezni. Másrészt a kékfrankos nagy lehetőségeket rejt magában. Akár hungarikum is lehetne, külföldön is egyre nagyobb a kereslet rá, és a szekszárdi dűlők, ennek a különleges fajtának a termesztéséhez kiváló környezetet biztosítanak.

E. Sz.: Mekkora az éves termelésük?

M. Á: 35-40 000 palack. Jelenleg a terület nagysága és a feldolgozó kapacitása egyensúlyban van.

E. Sz.: Jövőbeli tervek?

M. Á.: A későbbiekben szeretnénk egy száraz árú raktárt, ahol a palackozott, értékesítésre előkészített borainkat klímatizált helyiségben tudnánk tárolni. Növelnénk területünk nagyságát és így a pincét még egy ággal bővítenénk, de ezek csak távoli kérdések.

E. Sz.: Talán a következő nemzedék feladata lesz végigjárni a megkezdett utat.

M. Á.: Attila fiunk jelenleg közgazdaságtant tanul, ami jó alap, hogy egy gazdaságot tudjon vezetni, és a késöbbiekben tervezi még a borászképzés elvégzését is. Folyamatosan besegít a különböző munkálatokba, így már van némi rálátása, de majd a megfelelő tanulmányok elvégzése után eldönti, hogy milyen irányba induljon el.

Tasnádi Róbert

Eredmények a 2009-2010-es évből:

Vinagora: Rosé (kékfrankos) ezüst, VI. Nemzetközi Kékfrankos Borverseny: 2007-es Kékfrankos Válogatás arany, VI. Nemzetközi Kékfrankos Borverseny: 2007 Kékfrankos ezüst, VI. Nemzetközi Kékfrankos Borverseny: 2009 Rosé bronz, XI. Országos Pannon Bormustra: 2007. Cabernet Savignon csúcsbor, XII. OrszágoTakarékszövetkezeti Borverseny: 2007. Merlot ezüst, VIII. Országos Syngenta Borverseny: 2006. Diablo arany, Vinagora: Merlot arany.

Az eredeti cikket megtekintheti IDE kattintva!